Interjú: Felméri Cecília

Korábbi filmjeiddel, főként a Kakukkal és a Mátyás, Mátyás című animációval szép sikereket értél el, díjakat kaptál. A Végtelen percek is „futja” a fesztiválköreit.  Mit jelent ezen a pályán a TIFF-es versenybe való beválogatás?

– A fesztiválok világában a TIFF fontos fesztivállá nőtte ki magát, tehát szakmailag értékes (pontszámot érő) dolog itt versenyezni. Ráadásul az utóbbi években nagyon látogatott és népszerű fesztivál lett a kolozsváriak körében. Nagyon örvendek, hogy a Végtelen percek szerepel a TIFF-en, számomra mindig nagy izgalommal jár egy itthoni vetítés.

A Végtelen percek Szántai János Az élet című novellája alapján készült. Miért nyúltál irodalmi alapanyaghoz, saját ötlet helyett?

– A Kakukk előtt animációs filmeket készítettem, és animációban gondolkodtam, ezért a fiókban is animációs tervek hevertek, tehát gyakorlatilag nem volt kész kisjátékfilm-tervem. Viszont a Kakukk után szerettem volna még élőszereplős filmeket rendezni, és eközben találtam rá Szántai János novellájára. Elsősorban a novella hangulata tetszett meg, kihívásnak éreztem egy hangulatra épülő filmet készíteni, teljesen más filmkészítési tapasztalat is volt, mint a Kakukk esetében.

A Végtelen percek (korábbi filmjeidhez hasonlóan) a kolozsvári Argo Audiovizuális Egyesület és az Inforg stúdió „koprodukciójában” készült. Mesélj, kérlek, a produkciós háttérről és a forgatási körülményekről.

– Az Argó részéről Lakatos Róbert és Szántai János producereknek, az Inforg stúdió részéről Muhi Andrásnak köszönhető, hogy összeállt a film költségvetése. Lassan indult a film, nehezen véglegesítettem a forgatókönyvet, nehezen indult be a gyártás, nagyon kevés volt a pénz ahhoz, hogy profi stábbal és felszereléssel dolgozhassunk. Végül beszállt producernek a Laokoon Film is, és így, egyesült erővel sikerült profi körülmények között forgatni, profi stábbal, és ennek köszönhetően nekem csak a rendezésre kellett koncentrálnom, ami nagy élmény volt. A fő forgatási helyszín Miskolcon volt, egy bezárt kórházban, és Budapesten egy lakásban. Magyarországi színészekkel és két kolozsvári színésszel, Bíró Józseffel és Varga Csillával dolgoztam együtt. Az operatőr pedig Réder György volt.

Animációs filmkészítőnek indultál, de ez egy ideje – a Mátyást leszámítva – változni látszik. Elkötelezted magad a fikciós játékfilmkészítés irányába?

– Továbbra is szeretnék animációs filmeket is készíteni. De mivel nem tudok rajzolni, ezért profi minőségű animációs filmeket csakis csapatban tudnék megvalósítani, tehát számomra szinte kizárt az az út, hogy egyszemélyes művészfilmes animációkat készítsek, ami pedig az animációs filmesek számára gyakran a fő önkifejezési lehetőség.

Szándékodban áll-e nagyjátékfilmet készíteni a közeljövőben? És főképp: lesz-e rá lehetőséged? Ha igen (és ha nem is), mik a terveid?

– Igen, van egy nagyjátékfilm-tervem, szeretném elkészíteni a közeljövőben, és nagyon remélem, hogy lesz rá lehetőség. Nem egy túlzottan nagyköltségvetésű filmterv, de a mai viszonyok között még így is nehéz rá pénzt szerezni, különösen elsőfilmesként. Azért bízom benne, hogy előbb-utóbb sikerülni fog.

Hozzászólás

*
*