III. AZ ELMÚLT 10 ÉVI ERDÉLYI MAGYAR FILMGYÁRTÁS TÁMOGATOTTSÁGÁRÓL

a.) Magyarországi közvetlen források

A magyarországi ORTT (Országos Rádió és Televízió Társaság) kiírt határon túli magyar filmeseknek szóló dokumentumfilmes pályázatokat, de ezeket sajnos nem tudta rendszeresíteni (ugyanis az ORTT-nek egyébként sem volt elsőrendű feladata a filmgyártás támogatása). A rendszertelenség ellenére dicséretes és fontos kezdeményezés volt, hogy egyáltalán létrejött ez a támogatás. Az egyes támogatások összegét akkori magyarországi mércével mérték. A rendhagyó támogatási eseménynek, ha van egyáltalán tanulságokat rejtő hátulütője, akkor az az, hogy a magyar dokumentumfilmes szakma egy része elégedetlenségének adott hangot, hogy a határon túli magyarokat ekkora összeggel támogatják, illetve ezek a lehetőségek, a rendszeresség hiánya miatt, eléggé váratlanul érték a határon túli magyar filmeseket, minek következtében nem mindenki tudott előre tervezni, és legjobb filmterveivel előállni.

Az MMKA (Magyar Mozgókép Közalapítvány), a magyar filmgyártás fő és rendszeres finanszírozója viszont egyszer sem állt elő hasonló kezdeményezéssel. Az MMKA-hoz pályázni szándékozó határon túli alkotók egy ideig megtehették, de csak magyarországi producerrel, és kizárólag magyarországi filmgyártó stúdión keresztül. Egy idő után viszont ez a lehetőség is megszűnt, ugyanis miután érvénybe lépett az egyébként európai szellemű Magyar Filmtörvény, ennek alkalmazási szabályzata szerint a határon túli magyar alkotók magyarul beszélő filmjei nem minősültek magyar filmnek, ezért nem pályázhattak támogatásra az MMKA-nál!  Az érvényben levő pontrendszer szerint, ha a stáb döntő többsége magyar állampolgár is, de a rendező nem az (hanem csak határon túli magyar), és a film pl. erdélyi helyszínen forog, egy-két erdélyi magyar színésszel, annak már esélye nincs magyar filmalkotásnak minősülni, és mint olyan, ki volt zárva a magyar pályázási lehetőségek döntő többsége közül – miközben a film, ha magyarul beszél és határon túli magyarok készítik, tulajdonképpen az összmagyar kultúrát gazdagítja. Esetleg esélye volt magyar koprodukciós alkotásnak minősülni (ha sikerült rá pénzt szerezni más országból), és mint olyan, részt venni a koprodukciós pályázatokon, de a legtöbb kategóriában (pl. kisjátékfilm, animációs film, dokumentumfilm) nem írtak ki koprodukciós pályázatot. Ez a rendszer 2006-tól lépett igazán érvénybe, jelentősen megnehezítve a határon túli filmes alkotók sorsát, gyakorlatilag kizárván őket a magyarországi pályázati rendszerből. Történt mindez annak ellenére, hogy a Magyar Filmtörvényben két helyen is, de a Magyar Mozgókép Közalapítvány alapszabályzatában is benne van a határon túli magyar filmgyártás támogatásának szükségessége.

Az állampolgársági probléma kiküszöbölése végett, azok, akik tehették (mint pl. Lakatos Róbert), megszerezték a magyar állampolgárságot (ami az elmúlt években nem volt egy könnyű feladat). A sors iróniája, hogy miután sikerült megszereznie a magyar állampolgárságot, ami alapján hozzájuthatott volna a korábbi filmje nemzetközi sikerének alapján járó 28 millió HUF támogatáshoz, melyet következő filmjének gyártására költhetett volna, az MMKA fizetésképtelenné vált. Közben a Román Filmközponttól is nyert kiegészítő támogatást (és tudtunkkal ez az első ilyen eset, hogy a Román Filmközpont erdélyi magyar alkotót támogat), olyan alapon, hogy papírral igazolta a filmre elkölthető magyar pénzt – amiről időközben kiderült, hogy nincs. Véleményünk szerint, ha ez a koprodukció nem tud létrejönni, negatív precedenst teremt más erdélyi magyar alkotók jövőbeli pályázatai szempontjából.

Az NKA mozgóképes szakkollégiuma volt a legrugalmasabb ilyen szempontból, ugyanis náluk határon túliak is pályázhattak forgatókönyvírásra, magyarországi pénzügyi lebonyolítón keresztül. Az NKA-nak viszont nem volt gyártási pályázata.

Az MTFA (Magyar Történelmi Film Alapítvány) is rugalmasan kezelte a határon túli magyar filmesek helyzetét, amennyire tehette, sőt, volt határon túli magyarok sorsával foglalkozó pályázati kiírásuk is, de az MTFA kis összegekkel rendelkezett, és nem tudta rendszeresíteni pályázatait.

b.) Román állami források

Több magyarországi producernek, politikusnak is az volt a véleménye, hogy a határon túli magyaroknak annak az országnak a támogatási rendszerébe kell bekerülniük, melynek az állampolgárai. Ennek az erdélyi magyar filmesek esetében gyakorlati akadályai voltak.

A Román Filmtörvény lehetővé teszi ugyan, hogy a Román Filmalap az országban élő kisebbségek nyelvén készülő filmes produkciókat is finanszírozzon, viszont a támogatási rendszer szabályzata nem kedvezett az erdélyi magyar filmeseknek.

A román pályázati rendszerben 50 %-ot ér a filmterv minősítése, 25%-ot a rendező minősítése (eddigi eredményei alapján), és 25%-ot a gyártó stúdió minősítése (ugyancsak az addigi eredmények alapján). Ez azt jelenti, hogy egy kezdő rendezőnek egy kezdő stúdióval gyakorlatilag nulla esélye van a román pályázati rendszerben. Az értékelés szempontjából egyetlen erdélyi magyar filmgyártó sem tudna bekerülni a román rendszerbe. Tudtunkkal eddig csak egyetlen erdélyi magyar rendezőnek, Lakatos Róbertnek sikerült támogatáshoz jutnia (Bahrtalo! című, nemzetközi koprodukcióban készült egészestés mozifilmjének nemzetközi sikerének köszönhetően), de neki is csak egy magas pontszámmal rendelkező bukaresti stúdión keresztül. Kezdő filmes kategóriában még talán eséllyel indulna Felméri Cecília (Kakukk és Végtelen percek című kisjátékfilmjeinek nemzetközi sikerének köszönhetően), és Bálint Arthur a dokumentumfilmjeinek sikereinek köszönhetően, de nekik is csak egy magas pontszámmal rendelkező bukaresti stúdión keresztül lenne esélyük, ugyanis a filmgyártókat  minősítő pontrendszer nem kedvez az újonnan alakult stúdióknak. Jelenleg nem ismerünk egyetlen olyan erdélyi magyar filmgyártó szervezetet sem, mely eséllyel indulhatna a román filmgyártást finanszírozó rendszer pályázatain.

És akkor még nem beszéltünk a filmterv értékelését érintő szubjektív tényezőkről, melyek esetében a magyar nyelvű film nem feltétlenül jelent előnyt.

c.) Nemzetközi források

Ezek gyakorlatilag nem léteztek az erdélyi filmes szervezetek számára, ugyanis a filmgyártást támogató nemzetközi fórumok, mind a MEDIA DESK, mind az EURIMAGE csak a nagyobb tőkével rendelkező produkciókat és produkciós cégeket támogatják.

d.) Az erdélyi magyar filmesek külön forrásai

Az erdélyi magyar filmesek önszerveződése gyakorlatilag 2005-ben kezdődött az Argo Audiovizuális Egyesület megalakulásával. Alapító tagjai: Szántai János (író, filmkritikus, forgatókönyvíró, producer, egyetemi oktató), Lakatos Róbert (filmrendező, filmoperatőr, producer, egyetemi oktató) és Fábián Zoltán (vágó, technikai szakember). Ők írták meg azokat a leveleket, és folytatták azokat az egyeztetéseket, melyeknek következtében 2005-ben a Communitas Alapítvány létrehozta (a többi alkotói ösztöndíj mellé) a filmes alkotói ösztöndíjat is, illetve 2006-ban a Szülőföld Alap az erdélyi pályázók számára létrehozta a filmes pályázatot.

A Communitas Alapítvány filmes ösztöndíja dicséretes dolog, hiszen egyrészt 3 – 5 fiatal alkotónak lehetőséget nyújt, hogy egy évig kisebb anyagi gondok mellett folytassa alkotói tevékenységét, viszont filmkészítésre távolról sem elegendő (még ha havonta félre is teszik filmgyártásra az ösztöndíjként kapott egész összeget, az akkor is kevesebb, mint 1 millió HUF – ami filmgyártás szempontjából nevetséges összeg).

A Szülőföld Alap kezdeményezése is nagyon pozitív dolog, mely a határon túli magyarok számára ínséges helyzetben némi lehetőséget nyújtott egyesek számára, viszont a pályáztatási rendszer elég sok kívánni valót hagyott maga után. Ennek egyik fő oka, hogy tudtunkkal, a kezdeményezéstől számítva az utolsó pályázati kiírásig (mely ilyen szempontból kivétel), semmiféle egyeztetést nem folytattak az erdélyi magyar filmes szakmával (sem a kiírást, sem az elbírálást illetően).

A legfőbb problémák a következők voltak:

1. A pályázati kiírással kapcsolatos problémák (melyek nagyrészt abból fakadtak, hogy a filmes pályázatok számára nem alakítottak ki sajátos pályázati űrlapot és nem kértek érdemleges szakmai elbíráláshoz megfelelő mellékleteket):

a)      Nem volt szükséges az alkotó szakmai életrajzának csatolása (így történhetett meg, hogy az erdélyi szakma egyik legjelesebb alkotója, sorozatosan nem kapott Szülőföld Alapos támogatást a saját szervezetén keresztül.)

b)     Nem volt szükséges a pályázó szervezet szakmai eredményeinek feltüntetése. Így történhetett meg, hogy az a szervezet, mely az elmúlt években a Szülőföld Alap támogatását felhasználva messzemenően a legszínvonalasabb eredményeket produkálta a támogatott szervezetek közül, egy alkalommal lecsúszott a támogatottak listájáról, azon alkotó filmtervével, aki ezeket az eredményeket produkálta. Illetve hogy egy másik, igencsak produktív szervezet, az utolsó alkalmat kivéve, egyszer sem jutott támogatáshoz.

c)      Nem volt szükséges a filmterv csatolása, és az űrlap csak pár soros leírásra adott lehetőséget.

d)     Egy pályázó szervezet csak egy pályázatot adhatott be, amely meggátolta, hogy egyes filmes szervezetek megerősödhessenek, illetve, hogy egyes szervezetek köré több alkotó is tömörüljön.

2. A pályázatok elbírálásával kapcsolatos problémák:

a)      A pályázati kiírás problémái alapján egyértelműen kiderül, hogy a pályázatok nem részesülhettek megfelelő szakmai elbírálásban. Ennek következtében aztán egy sor olyan szervezet jutott filmes támogatáshoz (pl. egyes tevékenységeik dokumentálására), melyeknek nem is céljuk a filmgyártás, miközben filmgyártással próbálkozó szervezetek lemaradtak a támogatottak listájáról.

b)      A támogatások összegei elaprózódtak. Egy kisjátékfilm, animációs film vagy dokumentumfilm olyan technikai szinten való legyártásának összege, hogy annak nemzetközi porondon egyáltalán esélye legyen bemutatásra (csupán technikai szempontból) kb. 4 millió HUF-nál kezdődik (de ez csak egyes, alacsony költségvetést igénylő témák esetében van így). Sok ügyeskedéssel, ingyenmunkával, és további támogatások (koproducerek) bevonásával esetleg 2-3 millió HUF-al is el lehet kezdeni. Ehhez képest az egyes támogatások maximális értéke az utóbbi években (az első és az utolsó pályázati kiírást leszámítva) 1 millió HUF volt, miközben az 500.000 HUF-os átlag volt a jellemzőbb. Nos, ez az összeg, egy eseményt dokumentáló film készítésére sok, egy filmes alkotásra viszont nevetséges. Szerencsére az elaprózást a legutóbbi pályázaton, egyeztetések következtében sikerült kiszűrni azzal a pályázati kiírás módosítással, hogy a megpályázható minimális összeg 1 millió HUF volt.

Az erdélyi magyar filmesek helyzete, filmfinanszírozási okokból, jelenleg eléggé kilátástalan, és ez nem csak a jelenlegi magyarországi bizonytalan filmes helyzet függvénye.

Hozzászólás

*
*