Beszélgetés Dimény Áronnal, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészével

Ön színházban is dolgozott már együtt Silviu Purcărete-vel. Mennyiben volt más a két munkafolyamat? Mire fektették a hangsúly a Palilula esetében?

dima

Egy film technikai környezete, munkafolyamata eltér a színházétól – ez azonban nem változtatott azon a bizalmon, ami minden munkát jellemez, amelyben Silviu oldalán vehetek részt. Film forgatásakor a színész talán még kiszolgáltatottabb a rendező látásmódjának, szakmai tudásának, érzékenységének, hiszen míg a színházban van alkalmam kijavítani az esetleges hibákat a következő próbán vagy előadáson, addig egy forgatási nap lezárult anyagát csak nagyon ritkán lehet módosítani. Azt is a film rendezője dönti el, hogy egy-egy snitt felvételeiből melyiket használja majd. A végső döntés jellemzően a vágóasztalnál születik, ahol színészként már gyakorlatilag nincsen beleszólásom. Így vállalni kell annak kockázatát, hogy a felvett anyagból nem az kerül a filmbe, ami az én választásom is lenne, ez pedig értelemszerűen azzal jár, hogy igyekezni kell minden felvételen maximálisan koncentrálni és teljesíteni. Ismerve Silviut, a Palilula forgatásán a bizalom kérdésén nem kellett gondolkodnom. Akik dolgoztak már vele színpadon, azok valószínűleg egyetértenének velem abban, hogy kamera mögül vagy a nézőtérről ugyanazzal az érzékenységgel, a részletekre, apróságokra is összpontosító, a színész természetes jellegét és jelenlétét kiaknázó figyelemmel dolgozik.

Milyennek látja a film fogadtatását? Akik nem ismerik Purcărete színházi világát, szerethetik a filmes próbálkozást?

undeva-la-palilula-746388l-imagine

A szerethetőség szubjektív dolog. Mint minden filmet vagy műalkotást, a Palilulát is lehet szeretni vagy elutasítani – de ahogyan én látom, megkerülni nem. Ennek megfelelőek voltak a reakciók is, s ez rendben is van így, azt hiszem. Ami bosszantott, az sok recenzió esetében az elképesztő szűklátókörűség, nagyképű műveletlenség volt, ami érvénytelenné tette az egyébként sokszor jogosnak tűnő észrevételeket is. Másfelől a nagy pozitívum: olyan nézőktől jött váratlan lelkesedés, akik a filmben a korszak valóságára ismertek rá, vagy akik nagyon fiatalokként semmit sem tudhatnak azokról az időkről, de a komédia, a groteszk, vagy akár a képi világ nyomán lettek szerelmesei a Palilulának.

Nemrég közösen forgatták, Péter Hildával és több gyerekkel is, Szőcs Petra új, a ’89-es rendszerváltás után játszódó kisjátékfilmjét. Milyennek látja az Ön által alakított szerepet, milyen a kisfilm világa, hangulata?

Nem láttam még az utolsó változatot, ami annyiban lényeges, hogy a pótforgatáson a történet sokat változott. A film közvetlenül a 89-es események után játszódik, az általam játszott apa-figura egy félrelépés nyomán próbálja helyrehozni az életét, a házasságát, megmenteni a gyermekeivel való kapcsolatát. A külső és belső felfordulás, kizökkenés elszenvedői a gyerekek, ők kényszerülnek arra, hogy valahogyan megértésék, feldolgozzák azt, ami a családjukban és a környezetükben történik.

Aron-Dimeny

Milyen érzés gyerekekkel forgatni?

Sokat lehet tanulni természetességről, és annak ellenkezőjéről is. Lenyűgöző az a magától értetődő jelenlét, amivel kamera elé tudnak állni, – ugyanakkor külön odafigyelést és türelmet igényel az, hogy erre a rendező és az egész stáb lehetőséget biztosítson, hiszen egy filmforgatás nagy, de egyáltalán nem könnyű kaland.

Mi az, amit mindig megkérdeznek Öntől, mint színházi- és filmszínésztől? Mi az, amit sosem?

Gyakran kérdeznek arról, hogy hogyan kerültem be egyik vagy másik produkcióba, hogy miért éppen engem választott a rendező? Hogy a film vagy a színház áll-e közelebb hozzám, ha választanom kellene, mire hajlanék? Meg hogy mi a különbség a két munka között. Folyamatosan érvényes válaszaim persze még azokra a kérdésekre sincsenek ezek közül, amelyek valóban engem illetnek. Amit talán sosem kérdeztek nyilvánosan, hogy miért rontottam el valamit. Az emberek udvariasak.

Hogyan látja, öt-tíz éven belül több filmszereplése lesz? Vannak már jövőbeli projektjei?

Jó lenne, ha lenne, de e pillanatban erre nincs semmilyen garancia. Továbbra is elküldöm minden castingra az anyagaimat, amiről tudomást szerzek és vállalhatónak gyanítok. Attól tartok, hogy sosem lesz arra példa, hogy egymás után érkezzenek, folyamatosak legyenek a filmszerepek. Ha minden összejön, akkor a következő forgatásom tavasszal lesz, egy román kisjátékfilm egyik főszereplőjeként újra felveszem az orvosi köpenyt.

Kérdezett: Kovács Bea

Hozzászólás

*
*